Tele a hócipőm, s mivel ez az egyetlen jó cipőm, lehúztam ahogy a költőtársat lehúzta társa, na nem Szása, de egybehangzó volt szájából az a pár magán- és máson hangzó, hogy ki hogyan és mettől meg vissza, csak elfelejtette hogy a tejet ő sem frissen fejve issza, s hogy nyomkövető nélkül hiába rakja a lábát egymás elé s után, a sorok időnként elég sután veszik ki magukat, s amúgy amíg a kutat mélyíti más fejében az ő éneke az éjben elvész a sötétségben.
dátum: 1/06/2013 06:36:00 du. (Szusszanásnyi Zsefy versek blogból)
Zsefy Zsanett
