Valamikor büszke voltam, ha egy-egy versem maradós lett. Ma már, több dokkos évvel a
hátam mögött, lassan hidegen hagy. Lutri, hogy kinek miért lesz elfogadott egy alkotása. Elég,
ha a hsz-eket, a Nagyítót nyomon követjük.
Ki lehet vágni az összesemet.
/Anno a lélek-kel volt gond a lelkemre fektetlek c. versemnél...TCs-nek elcsépelt volt...mit adj
Isten Tamási J-nél senkinek nem szúrt szemet, a gyémánt lélek... nekem biztos nem...de hogy
is van, akkor ez?/
http://dokk.hu/forum2/olvas.php?id=41496
2017.07.01.-én lejegyezve
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése